Nyílt támogató levél a TPAN számára

21 szeptember 2020

A koronavírus-járvány egyértelműen bebizonyította, hogy sürgősen fokozottabb nemzetközi együttműködésre van szükség az emberiség egészségét és jólétét fenyegető összes főbb veszély kezeléséhez. Közülük a fő a nukleáris háború fenyegetése. Ma úgy tűnik, hogy a nukleáris fegyverek felrobbantásának kockázata - akár véletlenül, akár rosszul számolva, akár szándékosan - növekszik, mivel a közelmúltban új típusú nukleáris fegyvereket telepítettek be, és elhagyták az ellenőrzésről szóló régóta fennálló megállapodásokat fegyverek és a nukleáris infrastruktúrára gyakorolt ​​kibertámadások valós veszélye Figyeljünk a tudósok, orvosok és más szakértők figyelmeztetéseire. Nem szabad alvállalkozásba menni még nagyobb méretű válságba, mint amit idén tapasztaltunk. 

Nem nehéz előre látni, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező nemzetek vezetőinek harcias retorikája és rossz megítélése hogyan eredményezhet olyan csapást, amely minden nemzetet és minden népet érint. Albánia, Belgium, Kanada, Horvátország, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Görögország, Magyarország, Izland, Olaszország, Japán, Lettország, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia volt külügyminiszterek és volt védelmi miniszterek, Szlovénia, Dél-Korea, Spanyolország és Törökország - amelyek mindegyike azt állítja, hogy szövetségesük nukleáris fegyvereivel védik őket - felszólítják a jelenlegi vezetőket, hogy szorgalmazzák a leszerelést, még mielőtt túl késő lenne. Saját országaink vezetőinek kézenfekvő kiindulópontja az lenne, ha fenntartás nélkül kijelentenék, hogy az atomfegyvereknek nincs legitim célja, legyen az katonai vagy stratégiai, a 
használatának katasztrofális emberi és környezeti következményei. Más szóval, országainknak el kell utasítaniuk azt a szerepet, amelyet a nukleáris fegyverek védelemben részesítenek. 

Azzal az állítással, hogy az atomfegyverek megvédenek minket, elősegítjük azt a veszélyes és téves véleményt, hogy az atomfegyverek fokozzák a biztonságot. Ahelyett, hogy lehetővé tennénk az atomfegyverektől mentes világ felé való haladást, megakadályozzuk és fenntartjuk a nukleáris veszélyeket, mindez attól félve, hogy felborítjuk szövetségeseinket, akik ragaszkodnak ezekhez a tömegpusztító fegyverekhez. Ugyanakkor egy barátnak ki lehet és kell is szólnia, ha egy másik barát vakmerő magatartást tanúsít, ami veszélyezteti az ő és mások életét. 

Nyilvánvaló, hogy új nukleáris fegyverkezési verseny folyik, és sürgősen szükség van a leszerelésre. Itt az ideje, hogy véglegesen véget vessen a nukleáris fegyverektől való függés korszakának. 2017-ben 122 ország tett egy bátor és nagyon szükséges lépést ebbe az irányba a Szerződés a nukleáris fegyverek tilalmáról, egy mérföldkőnek számító világszerződés, amely a nukleáris fegyvereket ugyanazon jogalapra helyezi, mint a 
vegyi és biológiai fegyverek, valamint létrehoz egy keretet azok ellenőrizhető és visszafordíthatatlan megszüntetéséhez. Hamarosan kötelező érvényű nemzetközi jog lesz. 

A mai napig országaink úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak a világ többségéhez e szerződés támogatásában, de ezt az álláspontot vezetőinknek át kell gondolniuk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ingadozzunk az emberiséget fenyegető egzisztenciális fenyegetéssel szemben. Bátorságot és buzgóságot kell mutatnunk, és csatlakoznunk kell a szerződéshez. Részes államokként továbbra is szövetségben maradhatunk a nukleáris fegyverekkel rendelkező államokkal, mivel magában a szerződésben vagy a megfelelő védelmi paktumainkban semmi sem akadályozza ezt. Ugyanakkor törvényesen kötelesek lennénk, soha és semmilyen körülmények között, segíteni vagy ösztönözni szövetségeseinket atomfegyverek használatára, fenyegetésére vagy használatára. Tekintettel arra, hogy országaink széles körben támogatják a leszerelést, ez vitathatatlan és nagyon dicséretes intézkedés lenne. 

A tiltó szerződés fontos megerősítése az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésnek, amely immár fél évszázados, és amely - bár kiemelkedően sikeres volt az atomfegyverek több országban történő elterjedésének visszaszorításában - nem tudott egyetemes tabut létrehozni nukleáris fegyverek birtoklása. Az öt atomfegyveres nemzet, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezett az atomsorompó-szerződés megkötésekor - az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína - úgy tűnik, engedélynek tekintik nukleáris erőik örökös megtartását. A leszerelés helyett jelentős összegeket fektetnek arzenáljuk fejlesztésébe, hosszú évtizedekig tartó megőrzésükkel. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan. 

A 2017-ben elfogadott tiltási szerződés elősegítheti a leszerelés bénulásának évtizedeit. Ez a remény jelzőfénye sötétség idején. Lehetővé teszi az országok számára, hogy aláírják a nukleáris fegyverek elleni legmagasabb multilaterális szabályt, és nemzetközi nyomást gyakoroljanak a cselekvésre. Amint azt a preambuluma felismeri, a nukleáris fegyverek hatása „meghaladja az országhatárokat, komoly következményekkel jár az emberi túlélésre, a környezetre, a társadalmi-gazdasági fejlődésre, a világgazdaságra, az élelmezésbiztonságra, valamint a jelenlegi és a jövő generációinak egészségére nézve. , és még az ionizáló sugárzás következtében is aránytalanul befolyásolják a nőket és a lányokat. ”

Mivel a világon több tucat helyszínen és az óceánokban folyamatosan járőröző tengeralattjárókon közel 14.000 1945 atomfegyver található, a pusztulás képessége felülmúlja képzeletünket. Minden felelős vezetőnek most cselekednie kell annak biztosítása érdekében, hogy XNUMX szörnyűségei soha többé ne ismétlődjenek meg. Előbb vagy utóbb a szerencsénk elfogy, hacsak nem cselekszünk. Ő Szerződés a nukleáris fegyverek tilalmáról megalapozza a biztonságosabb világot, mentes ettől az egzisztenciális fenyegetéstől. Most fel kell használnunk, és azon kell dolgoznunk, hogy mások is csatlakozzanak. Az atomháborúra nincs gyógymód. Az egyetlen lehetőségünk az, hogy megakadályozzuk. 

Lloyd Axworthy, volt kanadai külügyminiszter 
Ban Ki-moon, volt ENSZ-főtitkár és volt dél-koreai külügyminiszter 
Jean Jacques Blais, volt kanadai védelmi miniszter 
Kjell Magne Bondevik, Norvégia volt miniszterelnöke és volt külügyminisztere 
Ylli bufi, Albánia volt miniszterelnöke 
Jean Chrétien, Kanada volt miniszterelnöke 
- kérdezi Willy, a NATO volt főtitkára és belga volt külügyminiszter 
Erik derycke, Belgium volt külügyminisztere 
Joschka Fischer, volt német külügyminiszter 
Franco Fratti, Olaszország volt külügyminisztere 
Ingibjörg Solrún Gísladóttir, Izland volt külügyminisztere 
Bjorn Tore Godal, volt külügyminiszter és volt norvég védelmi miniszter 
Bill graham, volt külügyminiszter és volt kanadai védelmi miniszter 
Hatoyama Yukio, Japán volt miniszterelnöke 
Thorbjørn Jagland, Norvégia volt miniszterelnöke és volt külügyminisztere 
Ljubica Jelušic, volt szlovén védelmi miniszter 
Talavs Jundzis, volt lett külügyminiszter 
Jan Kavan, a Cseh Köztársaság volt külügyminisztere 
Lodz Krapež, volt szlovén védelmi miniszter 
Cirts Valdis Kristovskis, volt külügyminiszter és lett lett védelmi miniszter 
Aleksander Kwasniewski, Lengyelország volt elnöke 
Yves Leterme, Belgium volt miniszterelnöke és volt külügyminisztere 
Enrico Letta, Olaszország volt miniszterelnöke 
Eldbjørg Løwer, volt norvég védelmi miniszter 
mogens lykketoft, Dánia volt külügyminisztere 
John mccallum, volt kanadai védelmi miniszter 
John Manley, volt kanadai külügyminiszter 
Rexhep Meidani, Albánia volt elnöke 
Zdravko Mršic, Horvátország volt külügyminisztere 
Linda Murniecevolt lett hadügyminiszter 
Nano Fatos, Albánia volt miniszterelnöke 
Holger K. Nielsen, Dánia volt külügyminisztere 
Andrzej Olechowski, Lengyelország volt külügyminisztere 
kjeld olesen, volt külügyminiszter és volt dán védelmi miniszter 
Anna palota, Spanyolország volt külügyminisztere 
Theodoros Pangalos, Görögország volt külügyminisztere 
Jan Pronck, volt (megbízott) holland védelmi miniszter 
Vesna Pusić, volt horvát külügyminiszter 
Dariusz Rosati, Lengyelország volt külügyminisztere 
Rudolf scharping, volt német védelmi miniszter 
juraj schenk, Szlovákia volt külügyminisztere
Nuno Severiano Teixeira, volt portugál védelmi miniszter
Jóhanna Sigurðardóttir, Izland volt miniszterelnöke 
Össur Skarphéðinsson, Izland volt külügyminisztere 
Javier Solana, a NATO volt főtitkára és Spanyolország volt külügyminisztere 
Anne-Grete Strøm-Erichsen, volt norvég védelmi miniszter 
Hanna suchocka, Lengyelország volt miniszterelnöke 
szekeres imre, volt magyar védelmi miniszter 
Tanaka makiko, Japán volt külügyminisztere 
Tanaka naoki, volt japán védelmi miniszter 
Danilo Turk, Szlovénia volt elnöke 
Hikmet Sami Turk, volt török ​​védelmi miniszter 
John N Turner, Kanada volt miniszterelnöke 
Guy Verhofstadt, Belgium volt miniszterelnöke 
Knut Vollebæk, Norvégia volt külügyminisztere 
Carlos Westendorp és Head, Spanyolország volt külügyminisztere